Ezt tegyük tisztába az iskolakezdéssel kapcsolatban...
A social media tökélesség-illúziója és egy mentesítő beszélgetés tanulságai
A social media felületeit pörgetve – ahol mindenki hetekkel ezelőtt élére állított ceruzákkal, patyolattiszta íróasztalokkal és tökéletesen felszerelt táskákkal várta a szeptembert – már-már azt hittem, hogy egy ufó vagyok.
Négygyerekes anyukaként én egyáltalán nem feszültem rá erre az időszakra: az utolsó héten egyszer elmentem vásárolni a gyerekeknek, beszereztem a legszükségesebb alapokat, és ennyi.
Látva a sok „tökéletes készülődést”, szinte már bűntudatom volt – egészen ma reggelig, amikor összefutottam egy nagyon kedves barátnőmmel.
Még a nyáron megbeszéltük, hogy mindenképpen találkozunk, de augusztus utolsó két hetében már szándékosan nem kerestem őt. Meg voltam győződve róla, hogy náluk az iskolakezdési hajrá miatt úgysem fog ráérni. Majd szeptemberben keresem…
A mai találkozónk viszont egy csodás felismerést hozott: kiderült, hogy nem vagyok egyedül!
Bőven ráértünk volna összefutni a nyár végén is, mert ő pontosan ugyanígy állt az egészhez.
Eloszlatta az összes tévképzetemet: ő is csak az utolsó nap vett néhány egyszerű füzetet, mondván, ráérnek célirányosan megvenni azt, ami tényleg kell.
És milyen igaza van!
Lehet, hogy nem a legelső, szezon eleji felhozatalból válogatnak, de sokszor szuper akciókat lehet kifogni, és az 100%, hogy mindent be tudnak majd szerezni.
A megdöbbenésem, hogy a social médiában csak a tökéletességet látjuk, pedig a valóság nem állhatna ennél messzeb.
Ez a felismerés késztetett arra, hogy megírjam ezt a cikket. Régóta tervezem a blog írást, de valahogy mindig háttérbe szorult. Így pont most, nem is lenne aktuálisabb a valóságot és a kitett látszatot összehasonlítani.
Az esetek többségében mi, anyák csináljuk magunknak ezt az óriási stresszt.
Hajlamosak vagyunk túlmisztifikálni az iskolakezdést, pedig az első egy-két hétben még alig történik valami érdemi. A tanárok sokszor csak ekkor adják oda a pontos listát, a felsősöknek pedig már eleve nem is adnak füzetlistát. Bőven van időnk pótolni a hiányzó dolgokat – egy online rendeléssel pedig pikk-pakk házhoz jön bármi, mire élesben használni kellene.
Nem kell mindennek azonnal tökéletesnek lennie. Ha mi nem feszülünk rá, a sulikezdés sem lesz stresszes. Engedjük el ezt a görcsös megfelelési kényszert, és higgyük el, hogy tökéletes ellentpéldái lehetünk a közösségi média gerjesztette nyomásnak! És persze, ne higgyük el, hogy a látszat valóban tökéletességet rejt.
Ha tetszett ez az első írásom, és úgy érzed, egy másik édesanyának is megkönnyítené a napját, küldd el neki ezt a cikket! Ha pedig nem szeretnél lemaradni a következő őszinte gondolatokról, iratkozz fel a hírlevélre.
Te melyik tábort erősíted? Nálatok is volt már olyan megkönnyebbült pillanat, amikor rájöttetek, hogy nem vagytok ufók, csak mert nem pörögtétek túl a tanévkezdést? Írd meg kommentben!
Négygyerekes anyukaként én egyáltalán nem feszültem rá erre az időszakra: az utolsó héten egyszer elmentem vásárolni a gyerekeknek, beszereztem a legszükségesebb alapokat, és ennyi.
Látva a sok „tökéletes készülődést”, szinte már bűntudatom volt – egészen ma reggelig, amikor összefutottam egy nagyon kedves barátnőmmel.
Még a nyáron megbeszéltük, hogy mindenképpen találkozunk, de augusztus utolsó két hetében már szándékosan nem kerestem őt. Meg voltam győződve róla, hogy náluk az iskolakezdési hajrá miatt úgysem fog ráérni. Majd szeptemberben keresem…
A mai találkozónk viszont egy csodás felismerést hozott: kiderült, hogy nem vagyok egyedül!
Bőven ráértünk volna összefutni a nyár végén is, mert ő pontosan ugyanígy állt az egészhez.
Eloszlatta az összes tévképzetemet: ő is csak az utolsó nap vett néhány egyszerű füzetet, mondván, ráérnek célirányosan megvenni azt, ami tényleg kell.
És milyen igaza van!
Lehet, hogy nem a legelső, szezon eleji felhozatalból válogatnak, de sokszor szuper akciókat lehet kifogni, és az 100%, hogy mindent be tudnak majd szerezni.
A megdöbbenésem, hogy a social médiában csak a tökéletességet látjuk, pedig a valóság nem állhatna ennél messzeb.
Ez a felismerés késztetett arra, hogy megírjam ezt a cikket. Régóta tervezem a blog írást, de valahogy mindig háttérbe szorult. Így pont most, nem is lenne aktuálisabb a valóságot és a kitett látszatot összehasonlítani.
Az esetek többségében mi, anyák csináljuk magunknak ezt az óriási stresszt.
Hajlamosak vagyunk túlmisztifikálni az iskolakezdést, pedig az első egy-két hétben még alig történik valami érdemi. A tanárok sokszor csak ekkor adják oda a pontos listát, a felsősöknek pedig már eleve nem is adnak füzetlistát. Bőven van időnk pótolni a hiányzó dolgokat – egy online rendeléssel pedig pikk-pakk házhoz jön bármi, mire élesben használni kellene.
Nem kell mindennek azonnal tökéletesnek lennie. Ha mi nem feszülünk rá, a sulikezdés sem lesz stresszes. Engedjük el ezt a görcsös megfelelési kényszert, és higgyük el, hogy tökéletes ellentpéldái lehetünk a közösségi média gerjesztette nyomásnak! És persze, ne higgyük el, hogy a látszat valóban tökéletességet rejt.
Ha tetszett ez az első írásom, és úgy érzed, egy másik édesanyának is megkönnyítené a napját, küldd el neki ezt a cikket! Ha pedig nem szeretnél lemaradni a következő őszinte gondolatokról, iratkozz fel a hírlevélre.
Te melyik tábort erősíted? Nálatok is volt már olyan megkönnyebbült pillanat, amikor rájöttetek, hogy nem vagytok ufók, csak mert nem pörögtétek túl a tanévkezdést? Írd meg kommentben!
