Mielőtt megveszed… – 30 nap, 30 gondolat, ami talán megváltoztatja, hogyan vásárolsz

Mi lenne, ha idén karácsony előtt nem azt kérdeznénk meg először, hogy mit vegyünk, hanem azt, hogy mire van igazán szükségünk?

Anyaként sokszor találkozom azzal, hogy mit vegyek ajándékba a családnak.

Mit vegyek a gyerekeknek karácsonyra? Mivel lepjem meg a férjemet? Milyen játék fejleszti legjobban a gyereket? Mi az, ami most akciós, amit kár lenne kihagyni?

Aztán jönnek arról a reklámok amire korábban rákerestem, ha kérem ha nem akkor is nyomják az arcomba.

És persze ott vannak azok a dolgok is, amelyekről öt perccel korábban még azt sem tudtam, hogy léteznek, de egy jól sikerült reklám után már szinte úgy érzem, rosszul döntök, ha nem veszem meg.

Néha komolyan az az érzésem, hogy mindenki a pénzemet akarja.

Bármerre nézek, mindenhol azt látom, hogy vásároljak.

Vegyek valamit, azért mert a gyereknek pont erre van szüksége! (Akkor is, ha az előző gyerekről még van alig használt előző verzió, mert ez újabb)

• Vegyek valamit, hogy jobb anya legyek.
  
• Vegyek valamit, hogy szebb legyen az otthonom.
  
• Vegyek valamit, hogy boldogabb legyen a családom.
  
• Vegyek valamit, mert most olcsóbb.
  
• Vegyek valamit, mert másnak is van.
  

Elkezdtem a lista írást évekkel ezelőtt. Egész évben jegyzetelek, kinek mi a vágya, a kívánsága.

Egész jól alakul az év végére a jegyzet. Mire vásárlásra kerülne a sor rájövök, hogy már rég nem is emlékeznek arra, hogy mire vágytak év közben.

Most teljesen más a fontos. Most új játék vagy egy másik ruha a menő.

És tudjátok, mi szomorít el ebben a legjobban?

Hogy közben mintha egyre kevesebbet beszélnénk arról, amire valójában szükségünk lenne.

Mikor lett a boldogságból bevásárlólista?

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én azt látom, hogy sokszor már nem is azért vásárolunk, mert valóban szükségünk van valamire.

Hanem mert úgy érezzük, hogy lemaradunk valamiről.

A közösségi médiában mindenki utazik, nyaral, telel, új dolgokat próbál ki, csodálatos helyeken eszik, amit nem is lehetne megenni anélkül, hogy lefotoznák és be nem jelentenék.

Minden a tökéletesről szól.

Mintha egy kirándulás csak akkor számítana, ha megmutattuk másoknak.

Mintha attól lennénk jó szülők, hogy meg tudjuk venni a gyerekünknek a legújabb, nyolcszázadik játékot.

Ilyenkor előjöhet az az érzés, hogy kevesebbek vagyunk. Ami persze nem igaz. Nem gondolom, hogy ez határozza meg, mennyire jó vagy rossz szülő vagyok.

A vásárlásokat igyekszem tudatosságból elvégezni, pont ezért sem veszem meg mindenből a legújabbat, vagy még egyet!

Nem szeretném arra nevelni a gyerekeim, hogy bármit megkívánnak, azt meg is kapják. (Erre van egy kifejlesztett rendszerem, talán egyszer elmesélem, hogyan működik.)

Nem attól vagy jó anya, hogy mennyi ajándék van a karácsonyfa alatt. És nem attól lesz boldogabb a családod, hogy mennyi mindent vásároltál meg neki.

Mi lenne, ha egy kicsit máshová fordítanánk a figyelmünket?

Sokszor gondolkodom azon, mennyi mindent tudnánk adni egymásnak, amihez nem is feltétlenül kell pénz.

• Egy beszélgetést.
  
• Egy közös délutánt.
  
• Egy társasjátékot, amit végre tényleg előveszünk a polcról.
  
• Egy sétát, ahol nem rohanunk sehová.
  
• Vagy egyszerűen azt, hogy leülünk a gyerekünk mellé, és figyelünk rá.
  

És nemcsak a családunkkal kapcsolatban gondolom ezt.

Hanem saját magammal kapcsolatban is. Neked mikor volt utoljára olyan, hogy csak magadra figyeltél? Nem arra, hogy mit kell még megcsinálnod. Nem arra, hogy mások mit várnak el tőled. És nem is arra, hogy mit kellene megvenned ahhoz, hogy egy kicsit jobban érezd magad.

Mikor ültél le egyedül egy füzettel a kezedben és leírtad, mi jár a fejedben.

Vagy elgondolkodtál azon, hogy ki is vagy te, mit szeretnél és mennyi mindent értél már el.

Mert szerintem sokan sokkal kevesebbre tartjuk magunkat, mint amennyit valójában érünk.

És amikor ezt érezzük, sokkal könnyebb elhinni, hogy valami még hiányzik.

Egy új ruha. Egy dekor a polcról, egy új telefon.

Pedig nem biztos, hogy még egy újabb dologra van szükségünk.

Csak arra, hogy észrevegyük mindazt, ami már most is megvan.

Nem azt mondom, hogy ne vásároljunk!

Félreértés ne essék: én is szeretek ajándékot adni.

Szeretem látni a gyerekeim örömét karácsonykor, sokszor készítünk közösen a családnak kézzel készített ajándékot a vásárolt mellé. Én is vásárolok olyan dolgokat, amelyek megkönnyítik a mindennapjainkat.

Ráadásul vállalkozóként magam is készítek és értékesítek termékeket.

Éppen ezért nem gondolom, hogy a vásárlás önmagában rossz lenne.

Azt gondolom, hogy nem mindegy, miért vásárolunk.

• Azért, mert valóban szükségünk van valamire?
  
• Mert örömet szeretnénk szerezni?
  
• Mert egy közös élményt szeretnénk megteremteni?
  
• Vagy azért, mert egy reklám öt perc alatt meggyőzött bennünket arról, hogy valami hiányzik az életünkből?
  

Én azt szeretném, ha az ajándékaink mögött több valódi gondolat lenne.

Az újabb játék mellett vagy helyett olyan ajándékot is választanánk, amely lehetőséget ad a közös időtöltésre.

Ha az lenne a legfontosabb, hogy mit élünk át együtt.

És ha megtanulnánk néha azt is kimondani:

Köszönöm, de erre most nincs szükségem!

Ha eddig tetszik, kérlek iratkozz fel, hogy ne maradj le a sorozat későbbi részéről sem!

Ezért indítom el a „Mielőtt megveszed…” sorozatot

Arra gondoltam, hogy a karácsonyi vásárlási időszakban, amikor szinte mindenhonnan az akciók és az ajándékötletek ömlenek ránk, megpróbálok egy kicsit másfajta tartalmat hozni.

30 napon keresztül 30 gondolatot osztok meg a tudatosabb vásárlásról, az impulzusainkról, a szokásainkról és arról, hogy mit tartunk igazán értékesnek.

Nem szeretnék senkit kioktatni.

És nem gondolom, hogy minden vásárlásunkat hosszas elemzésnek kellene megelőznie.

Egyszerűen csak szeretnék néha feltenni egy-egy olyan kérdést, amely mellett a hétköznapok rohanásában talán elszaladnánk.

• Valóban szükségem van erre?
  
• Megvenném akkor is, ha nem lenne akciós?
  
• Azért szeretném, mert nekem fontos, vagy mert másnak is van?
  
• Ha megveszem, a következő héten is örülni fogok, hogy megvettem, vagy bekerül egy fiókba?
  
• Milyen érzést keresek ettől a vásárlástól? Máshogy is átélhetem ezt az érzést?
  

Lesznek komolyabb, elgondolkodtató és vicces témák is. Tudom, milyen könnyű megmagyarázni magunknak, hogy valamit egyszerűen muszáj megvenni. Főleg, ha féláron van! 😄

Tarts velem a 30 napon keresztül!

A célom a sorozattal, hogy a végére egy kicsit tudatosabban döntsünk arról, mire költjük a pénzünket, az időnket és a figyelmünket.

És lehet, hogy ha egy kicsit kevesebbet foglalkozunk azzal, hogy mi mindenünk nincs még, akkor több időnk és energiánk marad arra, hogy felismerjük és értékeljük azt, ami már van.

• A családunkat.
  
• A kapcsolatainkat.
  
• És saját magunkat.
  

Ha te is érzed néha, hogy túl sok lett a „vedd meg”, akkor tarts velem!

A következő 30 napban minden nap hozok egy gondolatot, egy kérdést vagy egy ötletet.

Mielőtt ma megvennél valamit, gondold át:

Tényleg erre van most szükségem?